A zenekar története
Álomból valóság. 2007 elején, gyermekem születéséből felocsúdva fújtam egy hatalmas álombuborékot, melyben az elképzelés az volt, hogy nemcsak színházi mesehősként szeretném a gyermekek irodalmi, zenei tanítását végezni, hanem egy önálló produkcióban is.
Barátom, Bogárdi Aliz, kivel 15 évesen léptünk először közösen a világot jelentő deszkákra, azonnal igent mondott és útnak indult a Tamás Éva Játéktára, akkor még önálló produkcióként.
A kortárs irodalom remekeit kezdtük dallá álmodni, és nagyon rövid idő alatt kiderült, hogy műsoraink, hamar útnak induló koncertjeink szeretettel teli fogadtatásra találnak. A zeneszerzőkből zenésztársak lettek és 2010-ben megjelent első lemezünk Az én anyukám címmel. Egyre több koncertre hívtak meg, már Baranyán kívül is.

Hiszem, hogy a vers szeretetét egészen kicsi korban kell elültetni. Egy gyerekkoncert olyan közösségi élmény, melyet ebben a formában semmi nem pótol. Megtanítja a gyermeket arra, hogy bátran nyújtsa a kezét mások felé, legyen nyitott és jókedvű, ne féljen önmaga lenni, ne féljen játszani, és tanítsa a szüleit, hogyan maradjanak ők is gyermekek.
A Játéktár feladata tehát nem csupán a költészet, a zene megszerettetése, belopkodása a legifjabb nemzedék életébe, hanem segítség, útmutató gyermek és gyermek, szülő, pedagógus és gyermek, fogyatékos és ép ember között a távolságok, gátak csökkentésére, leküzdésére.
Egy nagy, mosolygó JÁTÉK minden koncertünk, tartsatok velünk!